Csípő- és könyökízületi diszplázia kutyáknál
A csípő- és könyökízületi diszplázia gyakori ortopédiai elváltozás kutyáknál. Már fiatal korban is jelentkezhetnek tünetek, de előfordul, hogy a probléma csak később, fájdalom, sántaság vagy mozgásbeszűkülés formájában válik feltűnővé.
A diagnózis felállítása állatorvosi feladat, amelyhez szükség esetén képalkotó vizsgálat is társul.
Mire figyeljen a gazdi?
Csípődiszplázia esetén gyakori lehet a nehezebb felállás, a „nyusziugrás”, a lépcsőzés vagy ugrás kerülése, illetve a hátulsó végtagok gyengülése.
Könyökdiszpláziánál inkább a mellső végtag sántasága, terhelés utáni merevség, a végtag kímélése vagy megváltozott járás hívhatja fel a figyelmet.
Miért fontos a korai szűrés?
A csípőízületek állapota már fiatal korban is vizsgálható. Az OFA például 4 hónapos kortól végez előzetes csípő- és könyökértékelést, míg a hivatalos FCI csípőszűrés alsó korhatára a legtöbb fajtánál 12 hónap, nagy- és óriás testű fajtáknál 18 hónap.
A korai felismerés azért fontos, mert így időben megtervezhető a megfelelő terhelés, testsúlykontroll, fizioterápia, illetve szükség esetén az ortopédiai ellátás.
Hogyan segíthet a fizioterápia?
A diszplázia nemcsak az érintett ízületet befolyásolja. A kutya a fájdalom vagy instabilitás miatt megváltoztathatja a mozgását, ami izomgyengeséghez és más testrészek túlterheléséhez vezethet.
A fizioterápia célja az izomerő és az ízületi stabilitás támogatása, a mozgástartomány fenntartása, a kompenzációk csökkentése és a megfelelő terhelés kialakítása.
PHYSI(C)O – komplexen a mozgásért
A Faunában a PHYSI(C)O a fizioterápia és a fizikoterápia egyénre szabott kombinációját jelenti.
Az állatorvosi diagnózis és az aktuális állapot alapján az aktív gyakorlatok és manuális technikák mellett szükség szerint fizikoterápiás kezelések – például lézer, terápiás ultrahang vagy elektroterápia – is beépíthetők a rehabilitációba.
Műtéti ellátás esetén pedig a fizioterápia a beavatkozás előtt prehabilitációként, utána pedig a rehabilitáció részeként is fontos szerepet kaphat.
A cél nem az, hogy a kutya kevesebbet mozogjon, hanem hogy számára megfelelően, kontrolláltan és a lehető legjobb funkcióval mozoghasson.
