Műtét után mikor kezdődhet a rehabilitáció?
A rehabilitáció tervezését ideális esetben már a műtét előtt érdemes elkezdeni. Ilyenkor lehetőség van az aktuális állapot felmérésére, az izmok és az ízületek felkészítésére, valamint a műtét utáni időszak megtervezésére.
Ha a műtét előtti találkozásra nem volt lehetőség, a beavatkozás után érdemes minél hamarabb egyeztetni. Az első alkalom nem feltétlenül aktív tornát jelent: átbeszéljük a műtét típusát, az állatorvosi utasításokat, az aktuális állapotot, az otthoni teendőket és azt, hogy mikor milyen rehabilitációs módszer alkalmazható biztonságosan.
Nem szükséges megvárni a varratszedést ahhoz, hogy a rehabilitáció menetét megtervezzük. Bizonyos kezelések már a korai műtét utáni időszakban is szóba jöhetnek, például a seb állapotának megfelelő sebkezelés, illetve egyes fizikoterápiás eljárások. Hogy pontosan mi és mikor alkalmazható, mindig az adott műtéttől, az állatorvosi előírásoktól és a páciens állapotától függ.
Minden műtét más rehabilitációs tervet igényel. Egy TPLO-műtét, patellaficam műtéti ellátása, egyéb térdízületi beavatkozás, gerincműtét vagy bénulással járó neurológiai eset után eltérő lehet a terhelés, a mozgatás, a fizikoterápia és az aktív gyakorlatok megkezdésének időpontja.
Gerincműtét, porckorongsérv vagy bénulás esetén különösen fontos lehet a korai rehabilitációs egyeztetés, hiszen az első időszakban a megfelelő pozicionálás, az óvatos mozgatás, az otthoni környezet kialakítása és a gazdi számára adott útmutatás is a rehabilitáció részét képezheti.
A rehabilitáció tehát nem egyetlen kezelést vagy tornagyakorlatot jelent, hanem az adott pácienshez igazított, egymásra épülő folyamatot. Minél korábban ismerjük a műtéti előzményeket és az aktuális állapotot, annál pontosabban lehet megtervezni a felépülés következő lépéseit.
Ha műtét várható, érdemes már előtte találkoznunk. Ha erre nincs lehetőség, a beavatkozás után minél hamarabb célszerű egyeztetni a rehabilitáció menetét.
